Dávid és Góliát párharca az egyik legismertebb bibliai sztori, az esélytelen, de a nyomasztó túlerő ellen mégis bátran kiálló kisember csodával határos győzelmének szimbóluma. Csakhogy az a helyzet, hogy a legutóbbi kutatások szerint a történetet évszázadokon át tökéletesen félreértettük. Mit is olvashatunk a híres ószövetségi történetben? A filiszteusok megtámadják Izraelt, és mivel a csata patthelyzetbe fullad, a kor szokásainak megfelelően párbajban döntik el, ki nyer: mindkét fél kiállít egy bajnokot, akik megverekszenek egy az egy ellen, az egész sereget képviselve. A filiszteusok Góliátot küldik a ringbe, aki egy hatalmas harcos, talpig páncélban, maga a legyőzhetetlenség élő szobra, nagyjából úgy képzelhetjük el, mint a Hegyet a Trónok harcából. Az izraeliek közül - érthető módon - senkinek nem akaródzik kiállni ellene, mígnem jelentkezik egy pásztorfiú, Dávid, aki a parittyájával egy lövésből leteríti az óriást. A filiszteusok megszégyenülve vonulnak vissza, Dávidból pedig később a zsidók királya lesz. 

Góliát valószínűtlenül hatalmas mérete és a leírt viselkedése alapján jó eséllyel gigantizmusban szenved. Ez az agyalapi mirigy hibás működéséből fakadó probléma: a növekedési hormon termelése nem áll le a kamaszkor után, és további, állandó növésre készteti a testet. Amit az általában nem bír sokáig. A gigantizmuslegjellemzőbb okozója az agyalapi mirigy daganata, tipikus melléktünetei az ügyetlen, lassú mozgás, és a homályos látás, mivel a daganat nyomást fejt ki a látóideg-kereszteződésre. Góliát félelmetesen néz ki, de ez csak optikai tuning.

Forrás: Miért is nem volt olyan veszélytelen ellenfél Dávid?