Az erdő, mint életközösség
Az erdő, mint életközösség
Az erdők élőlényei kapcsolatban állnak egymással, segítik vagy gátolják a másik növekedését, szaporodását. Ilyen kapcsolatok lehetnek a
- Táplálkozási kapcsolatok
- A versengés
- Az együttélés
- Az asztalközösség
- Az élősködés
- A természet ritmusai
A táplálkozási kapcsolatok
Az erdei életközösségekben a növények, állatok és gombák sokféle kölcsönhatásban állnak egymással. A társulást a kölcsönhatások, a népességek közötti kapcsolatok tartják fenn. Közülük a táplálkozási kapcsolatok a legfontosabbak.
A növények az életközösségek termelő szervezetei, mivel kizárólag ők képesek a napfény felhasználásával szén-dioxidból és vízből előállítani a saját testüket felépítő anyagokat. Velük táplálkoznak a növényevő állatok, ezért fogyasztóknak nevezzük őket. Mivel közvetlenül használják fel a növények által előállított szerves anyagokat, ezek az elsődleges fogyasztók. A növényevőket a ragadozó vagy mindenevő másodlagos fogyasztók zsákmányolják. Látható, hogy a táplálkozási kapcsolatban álló populációk táplálékláncokat alkotnak. A táplálékláncok első tagjai mindig a termelő szervezetek, a lánc végén pedig a csúcsragadozók állnak.
A fotoszintézis olyan anyagcsere-folyamat, melynek során szén-dioxidból, vízből és ásványi sókból fény jelenlétében szerves anyag (szénhidrát) és oxigén képződik.
Feladat: Írd le a füzetedbe a fotoszintézis deifinícióját!
Feladat: A fennti feladat helyes megoldásai alapján töltsd ki az alábbi ábrát és másold le a füzetedbe!
A versengés
A népességek között nem csak táplálkozási kapcsolatok vannak. A hasonló környezeti igényű népességek között versengés alakul ki például a fényért vagy a táplálékért. A versengő népességek gátolják egymás elterjedését. A versengésben részt vevő népességek megosztják a rendelkezésre álló forrásokat. Az erdőben a fényért való versengés miatt alakul ki a szintezettség. A rovarevő madarak népességei közötti verseny gátolja a táplálékhoz jutást, és korlátozza a népességek elterjedését.
Vajon miért élnek meg a versenyhelyzetben lévő élőlények népességei ugyanabban a társulásban?
- Azt találjuk, hogy az egyes madárnépességek máshonnan és más módon szerzik meg táplálékukat. A harkály a fa kérge alól vési ki a lárvákat, a széncinege pedig az ágakról és a levelekről szedegeti. Az erdők csodás hangú énekese, a fülemüle a cserjékről és a gyepszintről gyűjti rovartáplálékát. A másik kézenfekvő magyarázat, hogy az állati népességek tagjai általában többféle táplálékon élnek. A változatos étrend mellett könnyebben hozzájutnak a táplálékukhoz.
Az együttélés
A versengéssel ellentétben az együttélés kedvező a kapcsolatban álló népességek számára. A gyökérkapcsolatban élő fák és gombák, mint például a tölgy és a gyilkos galóca, segítik egymást a táplálkozásban, ezzel támogatják egymás elterjedését.
Az asztalközösség
A társulás tagjai közötti kapcsolatoknak egy másik fajtája az asztalközösség, ami az egyik fél számára előnyös, a másiknak pedig közömbös. Ilyen például a ragadozók és az erdei vöröshangyák kapcsolata. A vöröshangyáknak előnyös, hogy elfogyaszthatják a ragadozók zsákmányának maradékait, a ragadozóknak viszont teljesen mindegy, mi történik a maradékkal.
Asztalközösség a fák és a törzsükön megtelepedő mohák viszonya is. A fatörzsön élő mohák több fényhez és a lecsorgó vízből több tápanyaghoz jutnak, így jobban fejlődhetnek. A fáknak viszont közömbös, hogy élnek-e mohák a törzsén vagy nem.
Az élősködés
A népességek közötti kapcsolatok meglehetősen gyakori fajtája az élősködés. Az élősködő, idegen szóval parazita szervezet egy másik élőlény anyagaival táplálkozik. Az élősködés rendszerint nem jár együtt a gazdaszervezet pusztulásával, csak állapotának romlásával. Az élősködők közé tartozik például a kullancs, amely emlősök vérével táplálkozik.
A természet ritmusai
A természetben járva mindnyájunknak nyilvánvaló, hogy a fák megjelenése, az erdők képe az évszakoknak megfelelően rendszeresen változik
Tavasszal, amikor a hőmérséklet emelkedni kezd, a növények nyugalmi állapotú rügyei kihajtanak. A fák lombfakadása előtt a gyepszintben sok virágzó-zöldellő növényt találunk. Ezek többnyire föld alatti szerveikben raktározzák a kihajtáshoz szükséges anyagokat. Gyorsan virágot és termést hoznak, mielőtt még beárnyékolná őket a fák, cserjék lombozata. Nyár elejére a lágy szárú tavaszi növények föld feletti részei elszáradnak. Ekkorra azonban már ismét előállították és elraktározták a következő tavaszi kihajtáshoz szükséges anyagokat. Ilyen életformájú például az ibolya és a hóvirág.
Nyáron az erdő aljnövényzetében már csak árnyéktűrő, kisebb fényigényű növényekkel találkozunk. A tavaszi és a nyári időszak az állatoknak is kedvező életlehetőségeket kínál. Ekkor fejlődnek a rovarok lárvái. Az erdő rovarevő énekesmadarai a bőséges táplálékforrás segítségével felnevelik fiókáikat. Az erdei emlősök utódai is ebben az időszakban születnek és nevelkednek fel. A nyár vége és az ősz eleje még mindig jó feltételeket kínál, hiszen a fák és a cserjék egy részének termése ilyenkor érik be. A közelítő tél elől a költöző madarak délebbre vonulnak.
Ősszel a hőmérséklet csökkenése miatt a fák és a cserjék lehullatják leveleiket, így védekeznek a fagyok károsító hatásai ellen.
Télen az állatok nagy része nyugalomba vonul, védett helyre húzódik, egyesek téli álmot alszanak.
Az aszpektusok
A társulások rendszeresen ismétlődő, visszatérő állapotai az aszpektusok. A társulások képe az évszakoknak, sőt még a napszakoknak megfelelően is változik. A virágok között vannak olyanok, amelyek csak napfényben nyílnak, sötétben összecsukják szirmaikat. Az állatok között pedig olyanok, amelyek nappal járnak táplálék után, mások az esti órákban táplálkoznak.
Feladat: miután megtaláltad a helyes válaszokat a fennti feladatban, másold le a füzetedbe és mindegyik kapcsolatra írj 1-1 példát!
