Az erdők emlősállatai

Erdeink lombsátrának védelmében kevés nagyvad él.

A nappalt többnyire rejtekhelyükö töltik, így nagy élmény, ha mégis megpillanthajuk őket!

A gímszarvas - az erdő "koronás királya"

Gerinces, emlős. Vékony, kecses, de erős lábán négy lábujj van, amelyeknek végét kemény szaruképződmény, a pata borítja. Nyári szőrzete vékony, vörösesbarna, a téli vastag, szürkés. Combja hátsó felén világos tükörfolt látható. Amikor a gímszarvasok menekülnek, a felvillanó tükörfoltok megzavarják a ragadozó látását. A felnőtt hímek jellemző éke, védekező és támadó fegyvere az agancs. Az agancs a koponya homlokcsontjának nyúlványán fejlődik ki. A szarvasbikák tél végén vetik le agancsaikat, az új fejdísz nyár közepére fejlődik ki. Az agancs mérete, ágainak száma függ az életkortól és a táplálkozástól is. A szarvasok hímjei a bikák, a nőstények a tehenek vagy ünők, a fiatal állatok a borjak. A borjaknak sűrűn pettyes rejtőszínük van.
A gímszarvasok a dúsabb aljnövényzetű erdőket kedvelik, mert itt találják meg táplálékukat és búvóhelyüket. Legelnek, vagy a fák és a cserjék zsenge, nedvdús hajtásait fogyasztják. Fogazatuk a növényi részek letépésére és szétmorzsolására alkalmas. Szemfogaik nincsenek, sőt a felső fogsorból a metszőfogak is hiányoznak. Az őrlőfogak redős felszínűek. Kérődző állatok, gyomruk több üregre tagolódik. A szarvasok este és hajnalban járnak táplálék után. Táplálékukat gyorsan elfogyasztják, majd biztonságos helyre húzódnak. A lelegelt növények a gyomor első üregébe kerülnek. Innen a péppé alakult táplálékot felböfögik, alaposan megrágják és ismét lenyelik. Az emésztés a gyomor többi üregében folytatódik.
A gímszarvas a hazai erdők legértékesebb vadja. A gemenci erdők szarvasállománya világhírű, innen származik a világbajnok agancs is.

A kérődzés folyamata (ismétlés)

A lenyelt falat útja: először a tág üregű bendőbe, onnan a recés gyomorba kerül. Itt kicsi gombócokba formálódik, s mikor az állat pihen, visszakérődzi (visszaböfögi). A szájába visszakerült táplálékot jól megrágja és nyállal összekeveri. Ez a folyamat a kérődzés. A másodszor megrágott, pépessé vált táplálék a nyelőcsövön át a százrétű, majd az oltógyomorba jut. Innen a hosszú bélcstornában folytatja útját.

 Mostmár meg tudod oldani a következő feladatot is:

Az őz

Az őz erdeink leggyakoribb növényevő nagyvadja. A gímszarvas közeli rokona. Növenyevő, kérődző állat. Nyári bundája vörhenyesbarna színű,a téli szürkés árnyalatú. Combjainak hátulsó felén bilágos színű tükörfolt látható. A fiatal állatok szőrzete fehér és fekete foltokkal mintázott. A hímek jellemző éke az agancs, smit az állat évente levet és nagyobbat növeszt a helyére. Az őzek hajnalban és alkonyatkor járnak táplálék után, kedvelik az erdőszéleket, tisztásokat. A hímek neve bak, a nőstényeké a suta a fiatal állatok a gidák. A kifejlett állatok testhossza átlagosan 1m , tömege 20-30kg. A suták évente egy alkalommal 1-2 gidát ellenek.

A vaddisznó-

A vaddisznó  is patás állat. Durva, erős szálú szőrzete fekete, barnásvörös színű. Erős, zömök testével és ék alakú fejével áttör az áthatolhatatlannak tűnő bozótokon is. Családi csoportokban, kondákban élnek. A vaddisznó igazi mindenevő, fogazata is ehhez alkalmazkodott. Őrlőfogai gumós felszínűek, metszőfogai és jól fejlett szemfogai is vannak. Éjjel, csapatosan járnak táplálkozni. Táplálékukat az avar közt és a talajban keresik. A vaddisznó hosszú, erős ormányával túrja a földet. A kemény talajon, a gyökerek közt jó hasznát veszi agyarainak is. Az agyarak nagyra nőtt szemfogak, de veszedelmes fegyverek is lehetnek. Tölgy- és bükkmakkot, gyümölcsöket, férgeket, csigákat, rovarokat, pockot fogyasztanak. Kijárnak a mezőgazdasági területekre is, ahol tetemes károkat okozhatnak. A megzavart állatok, különösen a kismalacaikat féltő anyaállatok az emberre is veszélyesek lehetnek.

A vörösróka

A vörösróka ragadozó emlősállat. Bundája vörösbarna, sötétebb és világosabb foltokkal. Rejtőszíne jól beleolvad az erdei környezetbe. Az óvatosan sompolygó állat csaknem észrevehetetlen. Teste erős, izmos, mozgása könnyed. Kitűnő a látása, a hallása és a szaglása is. Kiválóan alkalmazkodik a változó feltételekhez, tanulékony, értelmes állat. Talán ezért lett a mesék ravaszdija. Az eredményes zsákmányolás feltétele a megfelelő testfelépítés és fogazat

A róka szemfogai hegyesek, a zsákmány megragadására szolgálnak. Őrlőfogai tarajos felszínűek, éles
peremeik alkalmasak a csontok és a hús szétdarabolására. A ragadozó emlősökre jellemzően nagy, hegyes
szemfogai vannak. A rókáknak különösen nagy jelentőségük van abban, hogy megakadályozzák az
egerek, pockok elszaporodását. A róka éjszaka jár vadászni.  A szaporodási és az utódnevelési időszakot leszámítva magányosan él. Vadászterületét védelmezi társaival szemben.
A róka elkerüli, hogy emberrel találkozzon. Ezt azért fontos tudnunk, mert óvakodni kell a szelídnek látszó állatoktól.