A vizek és vízpartok gerinces állatai
A vizek és vízpartok gerinces állatai
A vízi vagy vízhez közeli életmódhoz sok gerinces állat is alkalmazkodott. Nagyszámú halat és békát, néhány teknőst és kígyót, rengeteg vízimadarat és emlősöket is találhatunk a vízi és vízparti élőhelyeken.
HALAK - és jellemzőik
- vízben élő gerinces állatok
- testük áramvonalas, így a vízben kis ellenállással képesek úszni
- a bőrüket nyálkaréteg borítja, mely csökkenti a súrlódást
- a sérülésektől csontos pikkelyek védik a testüket
- avízben úszóik segítségével mozognak: a farokúszóval mozognak előre, a többi úszó feladata a testhelyzet fenntartása és a kormányzás
- úszóhólyagjuk segítségével kpesek emelkedni vagy süllyedni a vízben
- jellegzetes érzékszervük az oldalvonal, amely a víz áramlását, rezgéseit fogja fe
- légzőszervük a kopoltyú, amelyet kívülről a kopoltyúfedők takarnak
- petékkel, más néven ikrákkal szaporodnak
- változó testhőmérsékletű állatok, vagyis hőmérsékletük a környezetükhöz hasonló.
- Legismertebb halunk a ponty. Vízinövényeket, férgeket, csigákat és rovarlárvákat eszik.
- A dévérkeszeg a pontyhoz hasonló, de kisebb termetű hal
- A lesőharcsa nagy termetű, ragadozó hal. Pikkelyei nincsenek. Teste hát-hasi irányban lapított. Napközben a vízfenék közelében tartózkodik, éjszaka vadászik. Halakat, vízimadarakat zsákmányol.
A pontyot Ázsiából telepítették be hazánkba a középkorban. Testét teljes egészében, vagy csak részben ezüstös pikkelyek borítják. Napközben elrejtőzik, szürkületkor táplálkozik. Testhossza átlagosan 30-40 cm, de fogtak már 120 cm-es példányt is.
A dévérkeszeg testét ezüstösen, aranylóan csillogó pikkelyek borítják. Szürkületkor táplálkozik a sekélyebb vizekben. Testhossza 30-50 cm, legfeljebb 75 cm.
A lesőharcsa a legnagyobb termetű hal hazánkban. Testhossza 100-120 cm, de a legnagyobb példányok 300 cm-esek is lehetnek, tömegük pedig elérheti a 150 kg-ot is!
KÉTÉLTŰEK - és jellemzőik
- Azokat a gerinces állatokat, amelyek életük első szakaszában – lárvaként – vízben, majd átalakulásuk után szárazföldön élnek, kétéltűeknek nevezzük
- Élővizeink partjának gyakori lakója, a kecskebéka
- gerinces állatok
- hátsó lába erős, izmos ugróláb
- ujjai között úszóhártya feszül, amivel a vízben is ügyesen mozog
- ragadozó - főként repülő rovarokkal (legyekkel, szúnyogokkal) táplálkozik
- fejletlen tüdeje miatt a bőrén kesresztüli lágzés is fontos, ezért bőrének mindig nedvesnek, nyálkásnak kell lennie
- változó testhőmérsékletű állat
- petékkel szaporodik
- átalakulással fejlődnek, vagyis a petéből lárva kel ki, amely a kifejlett egyedekhez nem vagy alig hasonlít A békák lárvája, az ebihal úszóval mozog, kopoltyúval lélegzik. Fejlődése során kinőnek lábai, kialakul a tüdeje. Közben úszói és kopoltyúi eltűnnek
- a hazai kétéltűek kivétel nélkül védett állatok
- a kedvezőtlen téli időszak közeledtével téli álomba merülnek, ami nem valódi alvás, ilyenkor az energiafelhasználásukat minimálisra csökkentik
-
A kecskebéka vízinövényekkel sűrűn benőtt állóvizekben gyakori. Élőhelyén kitűnően elrejti zöldes színű hátoldala. Testhossza 10-15 cm.
- A vízparti növényzetben gyakori a zöld levelibéka. Ujjai végén tapadókorongok vannak, ennek köszönhetően ügyesen mozog a cserjék, fák lombjában. Kisebb repülő rovarokkal, pókokkal táplálkozik.
Hüllők - és jellemzőik
- a nádasokkal, bokrokkal szegélyezett vizek partján gyakori állat az akár 1 m hosszúra is megnövő, emberre ártalmatlan vízisikló, amely a hüllők, azon belül is a kígyók csoportjába tartozik
- testét száraz szarupikkelyek védik a kiszáradástól.
- testhőmérséklete változó
- feje két oldalán világos, félhold alakú folt látható.
- nincsenek lábai, de mozgékony gerincoszlopa segítségével nagyon gyorsan kúszik a szárazföldön, vagy úszik a vízben.
- ragadozó állatok, zsákmányukat egyben nyelik le.
- kétágú, villás nyelvük fontos érzékszerv, melynek öltögetésekor szagmintát vesznek környezetükből, így tájékozódnak. Bőrük felső, vastag szarupikkelyekből álló rétegét évente többször is levedlik. A nőstény
- lágy héjú tojásokkal szaporodnak, melyeket laza szerkezetű, meleg talajba rakja a nőstény. A tojásokat a nap melege költi ki. A tojásból kibújó utódok szüleikhez hasonlók, vagyis átalakulás nélkül fejlődnek.
- téli álmot alszanak
- a mocsári teknős a hüllők másik csoportjába, a teknősök közé tartozik. A
- a teknősök testét vastag, csontlemezekből és szaruból álló pajzs borítja, amelybe veszély esetén visszahúzzák fejüket és lábaikat.
- lágy héjú tojásokkal szaporodnak, tojásaikat a nap melege kelti ki.
- szájnyílásuk peremét éles szarukáva fedi, ami a táplálék feldarabolását végzi
- a mocsári teknős iszapos, vízinövényekkel sűrűn benőtt állóvizekben él.
- mindenevő, a növényi részek mellett sok állati eredetű táplálékot is fogyaszt.
- védett állat.
Vízimadarak - és jellemzőik
A vadkacsának is nevezett tőkés réce a leggyakoribb vízimadarunk.
- teste csónak alakú
- lába úgynevezett úszóláb, mivel az ujjak között úszóhártya feszül, így evezésre alkalmas
- jól repül
- lemezes csőrével szűri ki a táplálékot a vízből és az iszapból
- mindenevő
- a hímek tollazata feltűnő, a tojók barnás színűek
- tollruhájuk nem ázik át, mert gyakran kenegetik farkcsíkmirigyük olajos váladékával
- fészkét legtöbbször a vízparttól távolabb, a talajra vagy alacsonyabb fákra építi, levelekkel, tollakkal béleli, fiókái fészekhagyók
- testhossza kb. 60 cm
Sűrű nádasokba rakja fészkét a barna rétihéja.
- nappali ragadozó, tápláléka vízimadarakból, békákból, kisemlősökből áll
- izmos, nagy karmú markoló lábával ragadja meg zsákményát melyet erős, horgas tépőcsőrével darabol fel
- Védett madár.
- testhossza 50-60 cm, szárnyfesztávolsága 120 cm.
- fészkét a nádasok mélyén rakja, évente egy alkalommal költ, fészekalja 4-5 tojásból áll.
Közismert vízparti madarunk a fehér gólya,
- fekete szárnytollain kívül fehér a tollruhája
- halakból, rovarokból, békákból, kisemlősökből álló zsákmányát sekély vizekben, nedves réteken, tocsogókban keresi
- rendkívül hosszú gázlólába lehetővé teszi, hogy a magas fűben, sőt a sekély vízben is egyszerűen mozoghasson, s ugyanott hosszú csőrével könnyedén elkaphassa zsákmányát
- a fehér gólya költöző madár, a telet Afrikában tölti, és kora tavasszal tér vissza régi fészkéhez.
Vidra
A hazai édesvizek ragadozó emlőse, a vidra halakkal, rákokkal táplálkozik
- vízben és a szárazföldön egyaránt ügyesen mozog
- teste henger alakú, fül- és orrnyílásai elzárhatók, lábujjai között úszóhártya feszül
- tömött bundája még hosszabb víz alatti tartózkodás során sem ázik át
- értékes prémjéért, a halállományban végzett pusztításáért régebben kíméletlenül vadászták
- napjainkban a fokozottan védett állatok közé tartozik, ennek köszönhetően egyedszáma az utóbbi években növekedett
- testhossza 60-80 cm, tömege 8-10 kg, a hímek között jóval termetesebb példányok is akadnak
- nagyon jól úsznak, elérik a 12 km/óra sebességet is. Egy légvétellel akár több száz métert is megtehetnek a víz alatt
- magányosan vagy családokban élnek. A nőstények évente egy alkalommal 2-3 kölyköt hoznak a világra
RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS- másold le a füzetedbe
A halak vízi gerinces élőlények. Testük áramvonalas, úszókkal mozognak. Kopoltyúval lélegeznek.
A kétéltűek közé tartozó békák tüdővel és nedves bőrükön át lélegeznek. Ragadozók. Petével szaporodnak, átalakulással fejlődnek.
A vízisikló a hüllők csoportján belül a kígyók közé tartozik. A kígyók szája szélesre tátható, zsákmányukat egészben nyelik le.
A barna rétihéja és a fehér gólya ragadozó madarak. A tőkés réce lemezes csőrével szűri ki a vízből táplálékát.
Feladat - válaszolj a füzetedben!1) Készíts minél hosszabb táplálékláncot a vízi életközösségben!2) Mi az a vízvirágzás? - mi köze lehet a vízszennyezéshez?
